Mintha Auschwitz nem lenne elég szörnyű, és Hitler a II. világháborúban az eddig ismert koncentrációs táborokban (Rita Suessmuth szerint) már nem semmisített volna meg több mint 11 millió zsidót, most a nemzeti szocialista rendszer további szörnyű tettei lettek ismertek. Nemcsak Goldhagennek azt az elméletét bizonyítják be, hogy MINDEN német, a magánéletében is tömeggyilkos volt. Pontosan úgy, ahogy Wiesenthal mondta egyszer 1969-ben: A német gyilkos gén mélyen ül a német népben, és ezért ki kell irtani. Nem elég, hogy Auschwitzban legalább 6 millió zsidót plusz 1.5 millió gyereket (Netanjahu észrevétele szerint) elégettek, hanem sok magánszemély is fönntartott saját koncentrációs tábort és krematóriumot.

Egy régi Bochumi bérház renoválásakor rémes dolgot fedeztek föl: A sok lakás egyikében Simon Wiesenthal egyik szakvéleménye alapján kétségtelenül egy egykori összeesküvő koncentrációs tábort fedeztek föl A villanykapcsolók emberi csont alakúak voltak, a lámpaernyők emberbőrből voltak. Az egyik biblia is emberbőrbe volt kötve, amint ezt később megállapították. A zsidó látogatók és túlélők számára különösen a bútor és a bárszék volt deprimáló, melyet perverz nácik a meggyilkolt zsidók medencecsontjából csináltak. A padlástérben talált kartondobozban a hírhedt RIF szappan maradékát találták - zsidók zsírjából készített szappané. Simon Wiesenthal könnyes szemmel köszönte meg Jehovának a németeknek a zsidók néppel szemben elkövetett szörnyű tetteinek új bizonyítékait. Ezután érzelmekkel telített hangon ezt fűzte a kamerák előtt köszönetéhez: "Már 1969 előtt igazam volt, amikor Zürichben azt követeltem, hogy a német főtusokat már az anyaméhben meg kell semmisíteni. A német nép rossz, alapvetően rossz. Teljességében kell megsemmisíteni."

A gyorsan odahívott holokauszt-szakértők, mint Edgar Bronfman és Simon Wiesenthal úgy becsülik, hogy a kétszobás lakásban magán KZ-et üzemeltettek, amelyben 500 ezer embert tartottak fogolyként és gyilkoltak meg. Steven Spielberg, a "Schwindler listája" című világsiker ismert rendezője rögtön kikérdezte a túlélőket, hogy új holokauszt dokumentumfilmjének szörnyűségeit összegyűjtse.

A gázkamrának álcázott fürdőszobába vetett pillantás rosszat sejtetett. Az Auschwitzi és Mauthauseni KZ-ekből már ismert áruló zuhanyrózsák bizonyítják, hogy a magán KZ-ben Zyklon-b-vel gázosítottak - mondta Wiesenthal meghatottan és könnyekkel bölcs szemében. A zuhanyozónak álcázott gázkamrában elpusztított zsidók száma nagyon magas lehetett, vélte a tetthelyen szintén megjelent németországi zsidóvezető, Ignatz Bubis.

Azok a túlélők, akik rögtön a KZ ismertté tétele után jelentkeztek, és további kártérítési igényeiket bejelentették, arról számoltak be, hogy ebben a fürdőszobának álcázott helységben egyszerre 50-esével pusztították el az embereket, akiknek holttestét a cserépkályhában égették el.
A túlélők egyike, aki még pontosan emlékezett, vezette a New Yorki nemzetközi bizottságot a szobán át, és a cserépkályha előtt hirtelen remegni kezdett. Könnyek csorogtak szeméből, amikor elmesélte, hogy ez a nem feltűnő és a szobát díszítő cserépkályha volt a titkos és szégyenletes krematórium, amelyben egész családja ott veszett. Ő csodálatos módon megmenekült ebből a tömeggyilkosságból.

Ekkor a szomszéd lakásban nem lakott senki, mert a fekete és bűzös füstöt egy német sem bírta ki. Az utcában azt beszélték, hogy a füst színe az elégetettek nemzetiségét is elárulta. Nap mint nap ontotta a cserépkályha a nem elégett csontokat a kéményen keresztül a szabadba, ahol azokat a megrémült lakosság összegyűjtötte és kegyelettel elföldelte.

A túlélők egyike, Jacov Goldblat, a ZDF kamerája előtt vádolta az egész német népet. Senki sem volt ott, mondta Goldblat, aki a gyilkosságokat megakadályozta volna. És senki sem panaszkodott a zsíros füst, a bűz és a sok zsír miatt. Ahogy én - mondta Goldblat - ma újra e mellett a kályha mellett álltam, úgy tűnt, mintha az elégetettek kiáltásait hallanám, és a padló tele volt vérrel, mely a kályhából csöpögött ki. A nem elégett testrészeket, mint a kezeket és lábakat mindig újra és újra el kellet égetni a kályhában. Rettenetes volt, egészen rettenetes, remegett Goldblat, ha a nácik rémtetteire gondolt. És mindenki azt mondja, hogy nem vett észre semmit.

Miért hallgattak olyan sokáig erről a harmadik emeleten levő magánlakásban működtetett KZ-ről? Ignatz Bubis a TV kamerái előtt emlékezett vissza: "Ó, én emlékszem rá. Évekig követeltem, hogy a német hatóságok vallják ezt be és legalábbis nekem 3 millió US $-t fizessenek az elszenvedett lelki károk miatt. Botrány, hogy ez csak most történik meg.

Helmut Kohl tanácsára, aki mint minden német politikus, mélyen meg volt rázva és könnyekkel a szemében spontán egy koszorút adományozott, azt tervezik, hogy ebből a lakásból KZ emlékhelyet és múzeumot csinálnak. A túlélőket arra kérik, hogy a múzeum javára tárgyakat bocsássanak rendelkezésre. Ez a KZ, melyet magánszemélyek üzemeltettek, legyen az örök német kollektív bűnösség figyelmeztető emlékműve, ahova minden németül beszélő diák egyszer életében el kell hogy zarándokoljon. Helmut Kohl szó szerint: "Jó demokratikus javaslat, melyet remélhetőleg hamarosan megvalósítanak."

Ha a szörnyűségek e helyét közelebbről megnézzük, látható, hogy mennyi fájdalmat és szenvedést hozott ez a hely kedves polgártársainkra. Nincs lift. A deportáltak tehát gyalog tették meg a messzi utat a harmadik emeletre. Ennek során sokan meghaltak a kimerültségtől. A konyha az abszolút kínzás és fájdalom képét mutatja. A megjötteknek maguknak kellett még főzni is. A jámbor zsidóknak volt a legrosszabb: Húsvétkor és Purimkor még speciális maceszkenyeret sem kaptak. A zsidók történetében először kellett maceszkenyeret enni gójvér és gójhús, a kóser levágási szertartás nélkül. Erreföl természetes, hogy a nácik iránti gyűlölet mérhetetlenül nagy lett.

Arra viszont néhány túlélő vissza tudott emlékezni, hogy embereket kellett levágni, amikor az élelmiszer túl kevés lett, és a műszlit, a reggelire a tojást vagy az utóételt nem szállították időben. Egyáltalán, az élet ebben a magán-koncentrációs táborban sokkal rosszabb volt, mint a hivatalos táborokban, mint Auschwitzban, ahol a táborlakóknak könyvtárak, uszoda, bevásárlóközpontok, óvodák, kórházak, színház vagy sportpályák is rendelkezésére állottak. Mindez nem volt a magán- koncentrációs táborban.

Sok túlélő mesét a "rettenetes Gregorról", aki ennek a megsemmisítőlakásnak az egyik őre volt, és aki sok zsidót énekkel és fütyüléssel úgy megkínzott, hogy ezek az öngyilkosságot látták az egyetlen kiútnak. Különösen szörnyű volt maga a fűtés, jelentették a túlélők, mert fűtőanyagként kisgyerekek, csecsemők és a RIF szappan előállításakor nem használható zsidózsír szolgált.

Amikor a ház pincéjét is át akarták vizsgálni, néhány szomszéd ezt megpróbálta megakadályozni. Szégyen! Újra itt vannak az örökké tegnapiak, a javíthatatlanok, a barna szemét, a nácik, akik a maradék nélküli föltárást meg akarják akadályozni. Izrael ellenségei újra jönnek, és azt állítják, hogy technikailag lehetetlen ebben a cserépkályhában emberek millióit elégetni. Én magam láttam ezt, saját szemeimmel, ahogy egyik hulla a másik után égett el ebben a kályhában. Szüntelenül, nap mint nap. Zárják be mindet, a barna hazugokat! Semmisítsék meg őket!

A vádlott addig bűnös, amíg bűntelenségét be nem bizonyította - és az ártatlanság bizonyítékait egyszerűen elhallgatjuk, megtiltjuk nyilvánosságra hozásukat, meghamisítjuk őket saját javunkra és előnyünkre. A svájci könyvíró, Jürgen Graf, aki a mi holokauszt változatunkon kételkedni merészelt, barátainknak hála, évekre börtönbe került. A holohazugság vírusának terjedését az itt vázolt szörnyűségek miatt mindenképpen meg kell akadályozni, közölte Bronfman, Wiesel, Bubis, Spielberg, Wiesenthal és mások egyhangúlag. Minden kétkedés ezekkel a szörnyűségekkel kapcsolatban az egész zsidó nép megsértése.

UI. Az a 100 millió osztrák schilling, melyet Klima nemrég Netanyahunak ajándékozott a már megfizetett 300-400 milliárd schilling mellett, csak egy csöpp a tengerben.