Zürich: Sajtókonferencia.

Itt arról volt szó, hogy svájci bankok nem bánnak megfelelően a holokauszt áldozatokkal, amikor egy svájci diplomata megemlítette, hogy meggyőzte az USA tisztviselőit, hogy ne támogassanak Svájc ellenes intézkedéseket. Thomas Borer, svájci diplomata, aki a kormány akciósprogramjának vezetője, melynek célja annak a vizsgálata, hogy svájci bankokban valóban dollármilliók vannak, melyeket holokauszt áldozatok fizettek be, azt mondta riportereknek, hogy úgy gondolja, hogy sikerült USA tisztviselőket arról meggyőzni, hogy Svájc valóban az igazságot kereste. "komolyan vettük ezt a témát. meggyőztem a vezetőket, hogy a helyes dolgot csináljuk és a bojkott kérdésének le kell kerülni az asztalról. Adjanak nekünk időt, és ha semmit sem teszünk, akkor igazuk volt" mondta.

Borer kommentárjait azután hozta nyilvánosságra, miután egy szívélyes egyórás megbeszélést folytatott Svájc fő kritikusával a kongresszusban, New York Republikánus szenátorával, Alfonse D'Amatoval, a szenátus banki bizottságának elnökével. Elkötelezték magukat, hogy együtt fognak egymással működni.

Időközben a Világ Zsidókongresszusa, amely kirobbantotta a harcot a svájci bankokkal a holokauszt bankszámlák hollétét illetően azt mondta, hogy január végéig elhalasztja döntését arról, hogy nemzetközi bojkottot hívjon-e elő a svájci bankok ellen. A WJC olyan tagjai akarták a bojkottot életbe léptetni, akik elégedetlenek a bankok tevékenységével irataik átkutatásában, az ott az alvó folyószámlák átnézésében és a náci zsákmány keresésében.

Kalman Sultanik, a WJC elnökhelyettese azt mondta, hogy a csoport azért halasztja el elhatározását, mert Borer ígéretet tett egy kongresszusi iratban arra, hogy egy listát fog átadni, melyben olyan emberek nevei szerepelnek, akiknek svájci számláinak nevét Lengyelországnak adták. Úgy tudni, hogy a lengyelek ennek a pénznek egy kis részét arra fordították, hogy ebből svájci állampolgárok igényeit fizessék ki.

A lengyel folyószámlák nagy részéről úgy tudják, hogy lengyel zsidók tulajdonában álltak, de a svájciak eddig sohasem hozták nyilvánosságra a tulajdonosok neveit azzal érvelve, hogy ez veszélyes lett volna a hidegháború idején, pedig valójában Lengyelországnak kötelessége lett volna a pénz visszaadása vagy a tulajdonosoknak vagy a túlélőknek. Pénteken azt jelentették, hogy a Svájci Nemzeti Bank jelentette, hogy nyeresége volt a zsákmányolt náci aranyból a II. vh. során, de ez nem származott a koncentrációs táborok áldozataitól.