Az amerikai célpontok ellen elkövetett múlt keddi borzalmas terrortámadás gigantikus változásokat eredményezett világszerte, amelyeknek hatásaival még meg kell tanulnunk élni.

A hatások Magyarországot sem kímélték meg. Az egyik ilyen változás, amely ugyan a világot nem rengeti meg, de a helyi becsapódását bőven lehetett hallani az, hogy míg az amerikai terroristák akciója előtt a magyarországi, magát liberálisnak tekintő értelmiség hogy úgy mondjuk, „egy gondolati húron pendült" a nyugati balliberálisokkal, tehát azokkal, akiknek zászlaján a legnagyobb betűkkel az emberi- és polgári szabadságjogok olvashatóak, addig a Világkereskedelmi Központ elpusztítása után fényévnyi távolságra kerültek egymástól.

Elegendő az amerikai írókra, Norman Mailerre, John Updikera, vagy Susan Sontagra gondolni, de akár Noam Chomskyra, a világhírű, baloldali nyelvészre, hogy kiderüljön, őket, az igazi balliberálisokat, vagyis a tengeren túl élőket, a robbanás nem hozta ki korábbi sodrukból és medrükből. Vagyis náluk az emberi jogok tisztelete nem volt egy olyan máz, amelyet politikai haszonelvűségből festettek magukra. Ők, akik a robbanás óta nem győznek figyelmeztetni arra, hogy az emberi jogokat sokszor a legbrutálisabb módon sutba dobó amerikai külpolitikában is keresendőek azok az okok, amelyek kiváltották a múlt keddi terrortámadássorozatot. És ők, akárcsak az amerikai polgárjogi szervezetek, amelyeket köztudottan liberálisok és balliberálisok népesítenek be, nem győznek figyelmeztetni, nehogy a terrorizmus ellen most meghirdetett harcnak éppen a legszentebb amerikai szabadság- és polgárjogok essenek elsőként áldozatul. Amerikai balliberális értelmiségiek és polgárjogi szervezetek sora óvja az amerikai kormányt attól, hogy olyan törvényeket vezessen be, amelyek révén az amerikai titkosszolgálatok külföldön gyanúsítottakat ölhessenek meg, amelyek révén bevándorlókat lehet puszta gyanú alapján őrizetbe venni és külsejük alapján, vagyis faji jegyeikre, faji hovatartozásukra következtetve eljárni.

A mi balliberálisaink gyanúsan hallgatnak. Ők, akik „náci disznót!" kiáltottak akkor, amikor Jörg Haider, az osztrák Szabadságpárt korábbi vezetője messze nem tett olyanokat és nem tesz most karintiai tartományfőnökként, mint ami Amerikában napjaink valóságává válik. Sőt, egyáltalában nem tett semmit, ami az emberi jogokat korlátozta volna. Ők, az itteni balliberálisok, akik a zámolyi romákat idéző jelbe tett „politikai okokból" befogadó, francia döntésnek szolgalelkűen és politikai haszonelvűségből tapsoltak, és akik morogva vették tudomásul, hogy a britek a prágai repülőtéren igyekeznek kinézet alapján kiszúrni az Egyesült Királyságba tartó romákat, most mélyen hallgatnak az amerikai faji alapú megkülönböztetés hírére, noha nekik kellene a leghangosabban tiltakozni, például az amerikai nagykövetségre küldött petíciókkal. Nem teszik, és ezzel letépték ájtatos álarcukat, amelyek mögött a rasszista lépéseket helyeslő farkas rejtőzik. Mint ahogyan ezt a jobboldal mindig is sejtette és hangoztatta. Az a vicsorgó rasszista farkas, amelynek a rasszista intézkedések abban a pillanatban elfogadhatóak, mihelyt a célba vett áldozat nem az, amit ők eminensen védeni akarnak, hanem, mint most, arab vagy muzulmán. Márpedig annál gusztustalanabb el sem képzelhető, mint amikor egy jogvédőről derül ki, hogy fajvédő.

A MIÉP aláírásgyűjtése

Elég volt!
Aláíróív

Elég volt a magyarság és a keresztény magyarság kirekesztéséből a saját hazájában.
Elég volt a balliberális sajtó állandó, folyamatos hazugságaiból.
Elég volt a néptömegek tudatos félrevezetéséből.
Azonnal kezdjék meg a sajtó teljes átvilágítását.
Ne dolgozhassanak volt ávósok, pártfunkcik, KGB-sek, és most is idegen ügynökök a sajtóban.
Elsőként a közszolgálati Rádióból és televízióból tegyék ki őket. Magyarország ne sodródjon idegen érdekekért háborúba, elég volt!
Minden ártatlan áldozatot sajnálok, örvendezni még a bűnös ember vesztén sem tudok, de nem tűröm tovább az áldozatok közötti különbségtételt. Nincsenek kivételezett áldozatok. Fejezzék be a magyarság tetemrehívását, hatvan, hetven évvel ezelőtt történt háborús szörnyűségekért. Az áldozat utódjának fájdalmában lehet osztozni, de az áldozat leszármazottja semmilyen előnyt, megkülönböztetést nem élvezhet. Mindenki csak a tehetsége és a munkája, szorgalma révén érvényesüljön, semmilyen származás ne jelentsen előnyt, vagy hátrányt.
Aláírásommal szolidaritást vállalok a magyarság védelmezőivel, a magyarság kirekesztése ellen küzdőkkel, így dr. Bognár László katolikus teológus, ifj. Hegedűs Loránt országgyűlési képviselő, református lelkésszel is.
Aláírásom természetesen nem jelent pártválasztást, csak népem, nemzetem, magyarságom iránti szeretetem tükrözi.
Az aláíróív elindítója és egyben első aláírója Csurka István

Név, cím, foglalkozás, vallás, személyi azonosító jel, aláírás. A vallás megnevezése nem kötelező.

1., Csurka István, Balatonederics, Újhegy u. 56., református,
2., ..............................................................................................................
3., ..............................................................................................................

2001. október 03.